Főoldal
Betegségek
Bőr és bőralatti szövet betegségei

Viszketés

Viszketés

Magyar név – Bőrviszketés
Orvosi név – Pruritus
BNO kód – L29

A viszketés (pruritusz) olyan érzés, mely ösztönösen a bőr vakarására ingerel.

A viszketést bőrbetegség, vagy az egész szervezetet érintő megbetegedés (szisztémás betegség) okozhatja. Erős viszketéssel járó bőrbetegség: a parazitafertőzés (rüh, atka, tetvesség), a rovarcsípés, a méhcsípés, az atópiás ekcéma, az allergiás és a kontakt ekcéma (dermatitisz). Ezek általában kiütéssel is együtt járnak. Az általános betegségek közül a májbetegségek, a veseelégtelenség, a limfómák, a leukémiák illetve más vérképzőszervi megbetegedések, olykor pajzsmirigy betegség, cukorbetegség és rosszindulatú daganatok okoznak kiütés nélküli viszketést.

Számos gyógyszer – például barbiturátok, aszpirin – válthat ki viszketést, valamint bármely olyan gyógyszer, melyre az illető személy érzékeny.

Viszketés gyakran jelentkezik a terhesség utolsó hónapjaiban is, de rendszerint nem utal semmilyen rendellenességre, néha enyhe fokú májműködési zavar okozhatja.

Gyapjúból készült ruhadarabbal, vagy irritáló anyagokkal -például oldószerekkel vagy kozmetikumokkal – történő érintkezés gyakran vezet viszketéshez. A száraz bőr (xerozis) különösen idős emberben okozhat súlyos, kiterjedt viszketést, mely hideg időtől, vagy hosszabb időn át vízzel való érintkezéstől alakulhat ki. Forró fürdő jellemzően súlyosbítja a viszketést.

A vakarás irritálja a bőrt, és még erősebb viszketéshez vezet, így kialakul a viszketés-vakarás-viszketés “ördögi köre”. Erőteljes vakarás bőrpírt és mély vakarási nyomokat hagyhat maga után. Van olyan, akinél már gyenge vakarás is kiemelkedő, piros bőrcsíkokat eredményez, melyek erőteljesen viszketnek. A tartós vakarás és dörzsölés a bőr megvastagodásához és hegesedéséhez vezethet.

Kórisme

Az orvosnak a háttérben álló okot kell megpróbálnia tisztázni ahhoz, hogy meg tudja szűntetni a viszketést. Gyakran az ok egyértelmű, például rovarcsípés vagy egyes növényekkel történt kontaktus esetén. Mindazon viszketést ki kell vizsgálni, mely több napon keresztül fennáll, vagy látszólag minden egyértelmű ok nélkül gyakran kiújul. Allergia gyanúja esetén bőrpróbára kerülhet sor. Szisztémás betegség gyanújakor általában vérvizsgálat történik, a máj- és a veseműködés, illetve a vércukorérték ellenőrzése érdekében. Az eozinofil sejtek – a fehérvérsejtek egyik fajtája – számát szintén meg kell mérni, mert a magas érték allergiás reakcióra utal. Előfordul, hogy az orvos egy vagy több gyógyszer szedését felfüggeszti, és figyeli, szűnik-e a viszketés. Bőrbiopszia vagy bőrkaparék vétele és vizsgálata segíthet a kórok, beleértve a fertőzéses eredet megállapításában.

Kezelés

Bármilyen eredetű bőrviszketésről van szó, a fürdés rövid ideig és lehetőleg hideg vagy langyos vízben történjen, kevés szappannal vagy anélkül. Erős dörzsölés helyett a bőrt inkább óvatosan kell szárazra törölni. Sokaknak segít, ha fürdés után azonnal recept nélkül kapható bőrnedvesítő krémet használnak. A bőrnedvesítő krémeknek szagtalannak és színtelennek kell lenniük, mert a szín és az illat adalékanyagok bőrirritáló hatásúak lehetnek, és maguk is viszketést okozhatnak. A körmöket, főleg gyerekek esetében érdemes rövidre vágni, hogy a vakarásból következő bőrsérüléseket minimálisra csökkentsük. Az érintett területen alkalmazott nyugtató készítmények: a mentol, a kámfor, a kamilla, az eukaliptusz és a kalamin szintén segíthet.

Az antihisztaminok is csökkenthetik a viszketést. Néhányuk, így a hidroxizin és a difenhidramin, gyakran álmosságot és szájszárazságot okoznak, ezért lefekvés előtt kell bevenni őket. Más vegyületeknek, így a loratadinnak és cetirizinnek nincs ilyen hatásuk. általában antihisztamint (például difenhidramint) tartalmazó krémeket helyileg nem szabad alkalmazni, mert allergiás reakciót okozhatnak.

A gyulladáscsökkentő és viszketéscsillapító kortikoszteroid krémeket csak kis, körülírt bőrterületre szabad használni. Súlyosabb esetben nagy hatású kortikoszteroid krém alkalmazható. Az arcra és a nemi szervek területére csak enyhe kortikoszteroid készítményeket szabad felvinni – például 1% hidrokortizont-, mert az erősebbek elvékonyíthatják az érzékeny bőrt. Súlyos problémához vezethet továbbá – főleg gyermekekben – a nagy területen, hosszabb ideig alkalmazott erős szteroid krém, mert a hatóanyag bekerül a véráramba. Szájon át szedésükre akkor kerül sor, amikor az elváltozás a test nagyobb részét érinti.

Célzott kezelésre – helyi vagy szisztémás gyógyszerekre – lehet szükség, például gomba-, parazita- vagy baktériumfertőzés által okozott viszketések esetében. A helyileg alkalmazott gyógyszereket közvetlenül a bőrelváltozás területére kell felvinni. A szisztémás gyógyszereket szájon át vagy injekció formájában juttatják be a szervezetbe.

Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD

Verejtékmirigy gyulladás

Verejtékmirigy gyulladás

Magyar név – Gennyes verejtékmirigy-gyulladás
Orvosi név – Hydradenitis suppurativa
BNO kód – L73.2

A hidradenitisz szuppurativa az apokrin verejtékmirigyek gyulladása, mely fájdalmas, bőr alatti gennygyülemet eredményez.

A verejtékmirigyek gyulladása néhány embernél a serdülőkor után jelentkezik, az apokrin mirigyek krónikus elzáródása miatt (ezek a különleges verejtékmirigyek a hónaljban, a nemi szervek területén, a végbélnyílás körül és az emlők alatt találhatók). Az elzáródás oka nem ismert, de nincs összefüggésben dezodorok, púderek használatával vagy a hónalj borotválásával. Az elzáródás a mirigy duzzanatához és felszakadáshoz vezet, mely gyakran különböző, baktériumok okozta fertőzésekhez vezet. A létrejött tályog (gennyel teli tasak) fájdalmas, kellemetlen szagú, valamint kiújulásra hajlamos. Többszöri kiújulás után a bőr azon a területen vastaggá és hegessé válik.

A verejtékmirigy gyulladás összetéveszthető a közönséges keléssel. Az orvos a diagnózist az elhelyezkedés és a gyakori kiújulás ismeretében állítja fel.

Enyhe esetekben az orvos kortikoszteroid injekciót ad az érintett területbe, és tetraciklin vagy eritromicin antibiotikum szedését írja elő. A külsőleg alkalmazott klindamicin is hatásos lehet. Néhány esetben az orvos megnyitja a tályogot, hogy a genny kiürülhessen. Súlyos esetekben a gyulladáscsökkentő izotretinoin is szedhető. Lézeres terápia is alkalmazható. Bizonyos esetekben a beteg terület kimetszése és ép bőr átültetése is szükségessé válhat.

Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD

Szőrtüszőgyulladás

Szőrtüszőgyulladás

Magyar név – Szőrtüszőgyulladás
Orvosi név – Folliculitis
BNO kód – L73.9

Szőrtüszőgyulladás (follikulitisz): A follikulitisz a szőrtüszők gyulladásos megbetegedése. Apró, fehér pattanásnak tűnik a szőrszál eredésénél. Több szőrtüsző is fertőzött lehet. Ezek mindegyike enyhén fájdalmas, de az egyén amúgy nem érzi betegnek magát.

Néha nem megfelelően fertőtlenített forró fürdő vagy pezsgőfürdő után jelennek meg. Ezt nevezik “forró fürdő follikulitisznek” vagy “forró fürdő dermatitisznek”, melyet a Pseudomonas aeruginosabaktérium okoz. A fürdőzést követő hatodik órától egészen az ötödik napig bármikor megjelenhetnek. Leggyakrabban a fürdőruhával takart területek, így a törzs és a fartájék érintettek.

Előfordul, hogy a szakáll területén az erős szőrszálak visszahajolnak, borotválkozás után újra a bőrbe fúródnak és tényleges fertőzés nélkül irritációt okoznak. Ez a típusú szőrtüszőgyulladás (benőtt szőrszálak) elsősorban a színes bőrű férfiakban gyakori.

A szőrtüszőgyulladást meleg párakötéssel kezelik. Néha mupirocint vagy klindamicint alkalmaznak a bőrfelszínen naponta kétszer vagy háromszor. Nagyobb kiterjedésű szőrtüszőgyulladás esetén dikloxacillin vagy cefalexin antibiotikumokat kell szedni. A “forró fürdő follikulitisz” kezelés nélkül is elmúlik egy héten belül. Benőtt szőrszál miatt kialakult follikulitisz számos módon kezelhető, de változó sikerrel. Súlyos, visszatérő esetben esetleg fel kell függeszteni a borotválkozást.

Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD

Stevens-Johnson-szindróma és toxikus epidermális nekrolízis

Stevens-Johnson-szindróma és toxikus epidermális nekrolízis

Magyar név – Stevens-Johnson-szindróma és toxikus epidermális nekrolízis
Orvosi név –
BNO kód – L51,1 és L51,2

A Stevens-Johnson-szindróma és a toxikus epidermális nekrolízis két formája ugyanannak az életet veszélyeztető bőrbetegségnek, mely kiütést, a bőr leválását és a nyálkahártya fekélyét okozza.

Stevens-Johnson-szindrómában a nyálkahártyákon – típusosan a szájüregben, a szem és a hüvely területén – hólyagos elváltozások, valamint foltos kiütéses bőrterületek jelennek meg. Toxikus epidermális nekrolízisben hasonló nyálkahártya hólyagosodás van jelen, de ehhez kiterjedt, a bőr felszíni rétegének (az epidermisnek) lemezes leválása kapcsolódik. Minkét elváltozás életveszélyes állapotot hozhat létre.

Szinte minden esetben gyógyszerre adott reakció zajlik le, leggyakrabban a szulfonamidok, barbiturátok, görcsoldó szerek (például fenitoin, karbamazepin), néhány nem-szteroid gyulladáscsökkentő vagy allopurinol váltja ki. Néha áll csak bakteriális fertőzés a háttérben. Előfordul, hogy a kiváltó tényező nem kideríthető. Az elváltozás bármely korosztályt érintheti, mégis gyakoribb az idősebbekben, valószínűleg azért, mert ők több gyógyszert szoktak szedni. Gyakoribb a megjelenése AIDS-es betegek között is.

Panaszok, tünetek

A Stevens-Johnson-szindróma és a toxikus epdermális nekrolízis rendszerint lázzal, fejfájással, köhögéssel és fájdalommal kezdődik, és 1-14 napig tarthat. A bevezető tünetek után lapos, vörös kiütés jelenik meg az arcon, a törzsön, mely később gyakran az egész testre kiterjed, szokatlan mintázatban. A kiütéses terület nagysága nő és terjed, a kiütés közepén pedig gyakran hólyag formálódik. A hólyag felett a bőr nagyon laza, és könnyen ledörzsölhető. Toxikus epidermális nekrolízisben a bőr nagy területe, gyakran már enyhe érintésre vagy húzásra leválik. Sok betegnél fordul elő, hogy a bőrfelszín 30%-a vagy még nagyobb része leválik. Az érintett terület fájdalmas, az egyén rendkívül rosszul érzi magát, rázza a hideg és lázas. Előfordul a haj hullása és a körmök leválása is.

A szájban, a torokban, a végbél környékén, a nemi szervek területén és a szemek nyálkahártyáján elhelyezkedő hólyagok mindkét betegségben kifakadnak. A szájban lévő sebek miatt a beteg képtelen enni, a száj zárása fájdalmas lehet, ezért a beteg nyála folyamatosan folyik. A szemek rendkívül fájdalmassá válhatnak, bedagadhatnak, valamint a sok gennytől összeragadhatnak. A szaruhártya hegesedhet. A húgyutak kivezető nyílása (uretra) – a vizelet távozásának helye – szintén érintett lehet, megnehezítve és fájdalmassá téve a vizeletürítést. Néha az emésztő rendszer és a légutak nyálkahártyája is sújtott, ami hasmenést és nehézlégzést okoz.

A toxikus epidermális nekrolízisben a bőr leválása a súlyos égéshez hasonlít, és ugyanolyan életveszélyes. Hatalmas mennyiségű folyadék és só vész el a nagy, hámfosztott sérült bőrfelületen át. Az ilyen betegek a sérült, érintett bőrterületeken nagyon fogékonyak a fertőzésekre; leggyakrabban ezek a fertőzések okozzák a halálukat.

Kezelés

Stevens-Johnson-szindrómában vagy toxikus epidermális nekrolízisben szenvedő egyént kórházban kell kezelni. A betegséget esetlegesen kiváltó gyógyszereket azonnal el kell hagyni. Ha van rá mód, akkor a beteget égési osztályon kell kezelni, és gondosan kell ápolni őket, megvédve a fertőzésektől. Ha a beteg életben marad, a bőr magától visszanő, és ellentétben az égéssel, bőrátültetésre itt nincs szükség. A sérült bőrön át elveszített folyadék és só intravénásan kerül pótlásra.

A kortikoszteroidok használata a betegség kezelésében vitatható: néhány szakember szerint az első napokban nagy dózisban adva hasznos lehet, mások szerint szteroidot nem szabad alkalmazni. Ezek a gyógyszerek legyengítik az immunrendszert, mely növeli a komoly fertőzés kialakulásának lehetőségét. Ha a fertőzés létrejött, azonnal antibiotikumot kezdenek el adni.

Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD

Rózsahámlás

Rózsahámlás

Magyar név – Rózsahámlás
Orvosi név – Pityriasis rosea
BNO kód – L42

A rózsahámlás enyhe lefolyású bőrbetegség, mely sok, apró, hámló, rózsaszín bőrelváltozással jár.

A kiváltó ok nem teljesen tisztázott, fertőzéses eredet lehetséges, bár magát az elváltozást nem tartják fertőzőnek. Bármely életkorban megjelenhet, mégis leggyakoribb fiatal felnőtteken. általában tavasszal és ősszel fordul elő.

Panaszok, tünetek

A rózsahámlás rózsaszín vagy halványbarna foltot hoz létre, mely körülbelül 2,5-10 cm átmérőjű, és csak hírnök-, vagy anyafoltnak nevezik. Ez a kerek vagy ovális elváltozás általában a törzsön jelenik meg. Olykor a folt mindenfajta bevezető tünet nélkül fejlődik ki, viszont előfordul, hogy a betegnek bizonytalan betegségérzete, étvágytalansága, láza, izületi fájdalma van pár nappal a betegség kialakulása előtt. öt-tíz napon belül számos, az anyafolthoz hasonló, csak annál kisebb folt jelenik meg a testen. Ezek a másodlagos foltok leggyakrabban a törzsön, elsősorban a gerinc mentén, illetve fenyőfaszerűen helyezkednek el. A legtöbb embernek a rózsahámlás enyhe, egyeseknek viszont súlyos viszketést okoz.

Kórisme és kezelés

Az orvos a diagnózist általában a bőrelváltozás megjelenése alapján állítja fel, különösen igaz ez az anyafoltra. Többnyire a kiütések 4-5 héten belül kezelés nélkül meggyógyulnak, előfordul azonban, hogy 2 vagy még több hónapig is eltart. Mind a mesterséges, mind pedig a természetes napfény gyorsíthatja a bőr feltisztulását, és enyhítheti a viszketést. Szükség esetén a viszketésre más alapkezelés is alkalmazható. Kortikoszteroidot csak nagyon súlyos viszketésben szükséges szedni.

Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD

Rozacea

Rozacea

Magyar név – Rozacea
Orvosi név – Rosacea
BNO kód – L71

A rozácea állandóan fennálló, bőrpírral, apró dudorokkal, láthatóvá vált erekkel járó, rendszerint az arc középső területén elhelyezkedő bőrelváltozás.

A rozácea oka ismeretlen. Az elváltozás legtöbbször a középkorúakat vagy az idősebb korosztályt érinti, leggyakoribb a kelták vagy észak-európai fehér bőrűek leszármazottai között jelenik meg. Alkohol fogyasztása hajlamosít a kialakulására. Jóllehet, gyakran könnyű felismerni, mégis előfordul, hogy aknéra, vagy valamilyen más bőrbetegségre hasonlít. Gyakran “felnőtt akne”-nak is nevezik.

Az orca és az orr vörössé válik, sokszor apró pattanásokkal együtt. A bőr vékonynak, törékenynek látszik, közvetlenül a bőrfelszín alatt futó kicsi véredényekkel. Az orr körüli bőr megvastagodhat, vörös és hagymaszerű kinézetet kölcsönözve (rinofima), mely különösen alkoholistákon gyakori. Ritkábban jelenik meg a törzsön, a karokon és a lábakon, mint az arcon.

Kezelés

A rozáceában szenvedőknek kerülniük kell minden olyan ételt, amely az erek tágulásához vezet, például fűszeres ételeket, az alkoholt, a kávét és más, koffein tartalmú készítményeket.

Bizonyos antibiotikumok szedése esetén a rozácea enyhül; tetraciklinek rendszerint a leghatásosabbak és ezeknek van a legkevesebb mellékhatásuk. A bőrre kenhető antibiotikumos készítmények, például a metronidazol, a klindamicin, az eritromicin szintén célravezetők. Ritkább esetben gombaellenes krémek – például a ketokonazol, a terbinafin – szintén használhatóak. Szájon át szedett vagy bőrre kent izotretinoin is hatékony. A bőrre kent, kortikoszteroid tartalmú készítmény hajlamos a rozáceát rontani. Súlyos rinofimát gyógyszeresen teljesen megszüntetni nem lehet, sebészi vagy lézeres kezelésre lehet szükség

Tünetek: bőrpir, arcbőr elváltozás, dudorok a bőrön,

Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD

Ramsay Hunt szindróma

Ramsay Hunt szindróma

Herpes zooster által okozott fertőzés, melyben a vírus a hallóidegdúcba (ggl. Geniculatum) eljut és ott éveken át lappang, majd bizonyos külső behatásra (pl: immunrendszer legyengülése, stressz) aktiválódik

Tünetek:

  • fül körüli heves fájdalom
  • külső hallójárat területén hólyagok
  • halláscsökkenés
  • féloldali arc lebénulás (egyik oldalon nem tudja összeráncolni a homlokát, nem tudja becsukni a szemét, nem mozog a szája)
  • kettős látás
  • szemtekerezgés
  • szédülés

Diagnózis:

gerincvelői folyadékból a vírus kimutatása

Terápia:

aciklovir
szteroid

 

Postherpeses neuralgia

Postherpeses neuralgia

Definíció:

  • övsömört követően 1-4 hónapon keresztül fennálló vagy visszatérő fájdalom
  • érintés provokálja
  • olyan mértékű fájdalom, hogy nem képes ruhát viselni az érintett területen

Terápia:

  • triciklusos antidepresszáns
  • antivirális szer
  • pregabalin
  • opiátok
  • helyileg adott szalicilát vagy lidokain
  • végső esetben az elsődleges mozgató kéreg elektromos stimulációja

Pikkelysömör

Pikkelysömör

Magyar név – Pikkelysömör
Orvosi név – Psoriasis
BNO kód – L40

A pikkelysömör (pszoriázis) krónikus, kiújulásra hajlamos betegség, mely az ép bőrtől jól körülírtan elhatárolódik, ezüstösen hámlik és egy vagy több kiemelkedő, vörös plakkos elváltozás alkotja.

A pszoriázisos plakkokat a bőr sejtjeinek kórosan felgyorsult osztódása okozza. Ennek oka ismeretlen, de feltehetőleg valamilyen immunológiai folyamat játszik szerepet benne. A betegség gyakran családon belül halmozódik. Elterjedt betegség, a fehérbőrű lakosság 2-4%-át érinti, a fekete bőrűeknél ritkább.

Panaszok, tünetek

Rendszerint 10-40 éves kor között kezdődik, de bármely életkorban előfordulhat.

általában egy vagy több apró plakk formájában jelenik meg először a fejbőrön, a könyökökön, a térdeken, a háton vagy a farpofákon. Bár az első plakkok pár hónap után maguktól visszafejlődhetnek, de meg is maradhatnak, ekkor összefolynak és nagyobb plakkokat formálnak. Előfordul, hogy valakin csak 1-2 apró plakk jelenik meg, míg másokon a test nagy felületét borítják be. A vaskos plakkok vagy a tenyereken, a talpakon, a nemi szervek hajlatainál elhelyezkedők gyakrabban viszketnek vagy fájnak, viszont sok esetben a beteg teljesen panaszmentes lehet. Ugyan az elváltozások nem okoznak kifejezetten rossz közérzetet, viszont nagyon szembetűnők, és a beteg számára gyakran zavaróak. A pikkelysömör komoly lelki megterhelést okoz. Sok, pikkelysömörben szenvedőnek a körmei deformáltak, megvastagodottak, szurkáltak.

Egész életen át fennálló betegség, ami néha elmúlik, majd ismét megjelenik a bőrön. Nyáron, amikor a bőr erős napsugárzásnak van kitéve, a tünetek gyakorta csökkennek. Van, akinél évek telnek el a bőrelváltozások megjelenései között. Néha egyértelmű ok nélkül, máskor pedig környezeti tényezők változásának eredményeképpen lobban fel. Bőrt irritáló tényezők, így kisebb sérülések, súlyos napégés szintén előhozhatják a betegséget. Előfordul, hogy fertőzés – például megfázás vagy torokfájás – után jelenik meg. A fellobbanások télen, illetve stresszes helyzetek után gyakoribbak. Számos gyógyszer -mint például maláriaellenes szerek, lítium, béta-blokkolók – szintén okozhatják a bőrelváltozások ismételt megjelenését.

A pikkelysömör néhány, ritka típusának súlyosabb következményei is lehetnek. A pikkelysömör okozta izületi gyulladás – artritisz pszoriátika – ízületi fájdalommal és duzzanattal jár. Eritroderma pszoriátikában a bőr testszerte vörössé és hámlóvá válik. Ez a pszoriázis forma nagyon súlyos elváltozás, mert az égéshez hasonlóan gátolja a bőr védő szerepét a sérülésekkel és fertőzésekkel szemben. Egy másik ritka forma, a gennyhólyagokkal járó pikkelysömör – pszoriázis pusztulóza – melyben kisebb-nagyobb gennyes hólyagok (pusztulák) alakulnak ki a tenyéren és a talpon. Ezek néha az egész testet elboríthatják.

Kezelés

Több gyógyszer létezik a pikkelysömör kezelésére. Legtöbbször gyógyszer kombinációt alkalmaznak, az egyén tüneteinek súlyossága és az elváltozások kiterjedésének mértékétől függően.

Leggyakrabban a helyi kezeléseket (melynek során gyógyszert visznek fel a bőrfelszínre) alkalmazzák. Majdhogynem minden betegnek jót tesznek a testápolók (puhító szerek). Felszíni kezelés közé tartoznak még a kortikoszteroidok, melyeket gyakran kombinálnak kalcipotriénnel (D-vitamin származék), szénnel vagy fenyőkátránnyal. Használatos még a tazarotén vagy ditranol. A nagyon vaskos plakkokat szalicilsavat tartalmazó kenőcsökkel lehet elvékonyítani, mely után ha gyógyszert alkalmaznak, annak hatásossága növekszik. Az eddig felsorolt gyógyszerek többsége irritálja a bőrt, így az orvosnak kell kiválasztania azt a készítményt, amely a leghatásosabb lehet a betegnél.

A fénykezelés (besugárzás ultraibolya fénnyel) szintén hozzájárulhat a pszoriátikus elváltozások több hónapig tartó feltisztulásához. Nagyobb bőrterület érintettsége esetén a fototerápiát nagyon gyakran különböző helyi kezelésekkel együtt alkalmazzák. Hagyományosan a fénykezelést pszoralennel (olyan gyógyszerrel, mely a bőrt érzékenyíti az ultraibolya sugárzással szemben) szokták együtt alkalmazni. Ezt hívják PUVA-nak (pszoralens és ultraibolya-A fény együttes alkalmazása). Az orvosok közül van olyan, aki már szűk-sávú ultraibolya-B (UVB) kezelést alkalmaz, amely ugyanolyan hatásos, mint az előzőek, csak megkíméli a beteget a pszoralen használatától és mellékhatásaitól (például az extrém mértékű napfény érzékenységtől).

A pikkelysömör súlyosabb formáiban, valamint az artritisz pszoriáticában szájon át szedhető gyógyszert használnak. Ezek közé tartozik a ciklosporin, a metotrexát és az acitretin. A ciklosporin immunrendszert gátló gyógyszer, mely magas vérnyomást és vesekárosodást okozhat. A metotrexát a bőrsejtek növekedésébe és szaporodásába avatkozik be. Olyankor alkalmazzák ezt, amikor más kezelésekre nem reagál a beteg. Májkárosodás, és az immunrendszer legyengülése lehet a mellékhatása. Az acitretin hasonló az akne kezelésében használt izotretinoinhoz, különösen a pszoriázis pusztulóza kezelésében hatásos, viszont gyakran emeli a vérzsír (lipid) szintet, és máj illetve csonteltéréseket hozhat létre. Veleszületett fejlődési rendellenességeket is okozhat, így a fogamzó képes nők nem szedhetik.

Tünetek: jól látható bőrelváltozások,

Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD

Pemfígusz

Pemfígusz

Magyar név – Pemfigusz
Orvosi név – Pemphigus
BNO kód – L10

A pemfígusz (pemphigus vulgaris) ritka, súlyos autoimmun betegség, amelyben változó nagyságú hólyagok képződnek a bőrön, a szájüreg, a nemi- és egyéb szervek nyálkahártyáján.

A pemfígusz leggyakrabban középkorú vagy idős embereken jelentkezik, gyermekkorban ritka. Az immunrendszer ellenanyagokat termel a hámsejteket (a bőr legfelsőbb rétegének sejtjeit) egymással összekapcsoló speciális fehérjék ellen. Amikor ezek a sejtek közötti kapcsolatok megszakadnak, a sejtek az alsóbb bőrrétegről leválnak, és hólyagot formálnak. Hasonló megjelenésű, de kevésbé veszélyes betegségben, a bullózus pemfigoidban felszínesebb hólyagok keletkeznek.
Panaszok, tünetek

A pemfíguszra jellemzőek a különböző méretű, tiszta bennékű, puha, fájdalmas hólyagok. Enyhe nyomás vagy dörzsölés a bőr felső rétegének lemezes leválását hozza létre.

A hólyagok gyakran először a szájüregben jelennek meg, majd hamarosan megrepednek, és fájdalmas fekélyeket képeznek. A hólyagképződés és kifekélyesedés az egész nyálkahártya érintettségig tarthat, ami nyelési nehézséget okoz. A bőrön is hasonló hólyagok keletkeznek, melyek aztán megrepednek, s nyílt, fájdalmas, pörkös sebet hoznak létre. Az egyén közérzete rossz. A hólyagképződés igen kiterjedt lehet, és ha a hólyagok megrepednek, elfertőződhetnek. Súlyos esetben a pemfígusz ugyanolyan veszélyes, mint a komoly égés. Az égéshez hasonlóan a sérült szövetből itt is nagy mennyiségű folyadék szivárog ki, és a hólyagok hajlamosak bármilyen típusú bakteriális felülfertőződésre.
Kórisme és kezelés

Az orvos általában a jellegzetes hólyagokról ismeri fel a penfíguszt, de biztos diagnózishoz a bőrminta (biopszia) mikroszkópos vizsgálatával jut. Néha speciális kémiai színezőanyagot használ, mely mikroszkóp alatt láthatóvá teszi az ellenanyag-lerakódásokat. Az egyes bőrrétegek érintettségét és a sajátos ellenanyag-lerakódást megfigyelve, meg tudja különböztetni a pemfíguszt a bullózus pemfigoidtól.

Kezelés nélkül a pemfígusz általában halálos. Kezeléssel az emberek 90%-a túléli a betegséget. Nagy dózisú kortikoszteroid alkalmazása a kezelés alapja. A betegség gyógyulása esetén a kortikoszteroidok adagja csökkenthető. Ha a betegség nem reagál a kezelésre vagy fellobban a dózis csökkentésekor, immunrendszert gátló gyógyszereket – például azatioprint vagy ciklofoszfamidot – is alkalmaznak. Súlyos pemfíguszban szenvedők plazmaferezisben is részesülhetnek, mely eljárás során a vérből kiszűrik az ellenanyagokat.  Néha aranysó injekciót is használnak. Súlyos esetben új, biztonságos, hatásos terápia az intravénásan adott immunglobulin. Vannak olyanok, akik a kezelésre elég jól reagálnak ahhoz, hogy a gyógyszeres terápiát abba lehessen hagyni, míg másoknak alacsony dózisú gyógyszerek szedését kell folytatniuk hosszabb ideig.

A kórházakban, a hámfosztott bőrterületek különleges bánásmódot igényelnek, hasonlóan a súlyos égési sérülésekhez. A megrepedt hólyagok fertőződése esetén antibiotikumos kezelésre van szükség. A hámfosztott, nedvedző területeket kötésekkel, esetenként vazelinnel lehet védeni.

Tünetek: hólyagok, bőrleválás,

Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD