Főoldal
Betegségek
Csont-izomrendszer és kötőszövet betegségei

Porckorongsérv

Porckorongsérv

Általános jellemzők:
Porckorongsérven a gerinccsigolyák között elhelyezkedő porckorongok kiboltosulását értjük. A porckorong nyomhatja az érintett részen futó ideggyököket és magát a gerincvelőt is. Általában a nagyobb terhelésnek kitett területeken alakul ki, tehát főként az alsó háti (90%), ritkábban a felső vagy középső nyaki (6-7%) gerincszakaszon.

Tünetek:
Háti szakasz (lumbális) érintettség esetén derékfájás jelentkezik, ami kisugárzik az érintett oldali csípőbe, combba, esetleg a lábszárba, öregujjba. A fájdalom olyan mértéket ölthet, hogy a beteg kényszertartást vesz fel; az oldalán fekszik felhúzott lábakkal, az ülés gyakran nagy fájdalmakat okoz neki. A fájdalom mellett zsibbadás, érzészavar, bénulás, izomgyengeség is megjelenik, a beteg gyakran megbotlik, mert nem tudja a lábát megfelelő mértékben felemelni. Vizeletürítési és székelési panaszai is lehetnek.
A felső nyaki szakasz érintettsége esetén a beteg azt tapasztalja, hogy bizonyos mozdulatokra, fejtartásra tarkótáji fájdalom, szédülés, hányinger, fülzúgás jelentkezik. Az alsó nyaki szakasz érintettsége esetén pedig a vezető tünet a váll és a karok fájdalma, ujjba sugárzó zsibbadás, érzészavar és érzéskiesés.

Diagnózis:
A beteg panaszai alapján, fizikális vizsgálattal már nagy valószínűséggel felállítható a kórisme, azonban az esetleges térfoglaló folyamatok, fejlődési rendellenességek kizárása és a biztos diagnózis érdekében hagyományos gerincröntgen, CT és MRI felvételekre is szükség van.

Terápia:
Ha a betegnél gyöki kompresszió nincsen, és nem jelentkezik bénulás, illetve nincsenek széklet-,vizeletürítési és tartási panaszai, abban az esetben elegendő a nem szteroid típusú gyulladás gátlók és izomlazítók alkalmazása ágynyugalom mellett. Fontos a beteg minél hamarabbi mobilizálása. Tekintettel arra, hogy a szorongás kifejezetten csökkenti a fájdalom-küszöböt, nagyon súlyos fájdalmak esetén nyugtatók adása javasolt. Amennyiben a betegnek bénulásos, széklet-, vizelettartási panaszai vannak abban az esetben műtéti megoldás javasolt.

Gyulladásos izombetegségek (myositis)

Gyulladásos izombetegségek (myositis)

Általános jellemzők:
A gyulladásos izombetegségek krónikus izomgyulladással járó kórképek. Leggyakoribb formái az ún. dermatomyositis, a polymyositis és a zárványtestes myositis. Ezen betegségek főként a törzshöz közeli izomzat (comb, felkar) gyengeségével járnak, melynek következtében a beteg főként arra panaszkodik, hogy nehezen tud a lépcsőn felmenni, nehezen tud felállni, illetve a kádból kiszállás vagy a fésülködés okoz nehézséget. A myositisek autoimmun kórképek, melynek során a szervezet az immunrendszer hibás működése miatt a saját szöveteit idegennek ismeri fel és ún. autoantitesteket termel ellene. A polymyositis igen gyakran társul más autoimmun betegségekkel is, például szisztémás lupus erythematosussal (SLE), Crohn betegséggel vagy psorisasissal, illetve különböző gyógyszerek vagy kórokozók (pl: Borrelia burgdorferi, ami a kullancscsípés által okozott lymekór kórokozója) is kiválthatják.

Tünetek:
Legjellemzőbb tünetei a myositiseknek az izomgyengeség és az izomfájdalom. Elsősorban a törzshöz közeli izmok érintettek, de igen gyakran a garat és nyakizmok érintettsége is előfordul, melynek következtében a betegnek nyelési nehézségei vannak. A bélrendszer érintettsége miatt gyomorfekély vagy székrekedés is előfordulhat. Gyakoriak a szívritmus zavarok. Dermatomyositis esetén bőrtünetek is társulnak, típusos a felső szemhéjak kékes elszíneződése és duzzanata, bőrkiütések jelentkezhetnek a kis kézízületeken, a térd körül, ritkábban a törzsön és az arcon is. Az esetek egy részében bőr alatti meszes csomók tapinthatók.

Diagnózis:
Myositisre utaló tünetek alapján célszerű olyan vérvizsgálatot végezni, melyből a myositisre specifikus autoantitestek kimutathatók, ezen kívül a CK (kreatinin-kináz) enzim szintet is érdemes nézni, mivel annak emelkedése izomkárosodásra utal. Elektromyográfia (EMG) izomkárosodásra utaló jeleket láthatunk. Bizonyító értékű az izombiopszia lehet, amely egyértelműen kimutatja a gyulladásos sejtreakciót az izomban.

Terápia:
A myositisek gyógyíthatatlan betegségek, bár megfelelő gyógyszerek alkalmazásával jól karbantarthatóak. Gyógyszeres terápiájában elsősorban szteroid (prednisolon) jön szóba, melynek alkalmazását sajnos a súlyos mellékhatások korlátozzák. Hatástalanság vagy nem tolerálható mellékhatások esetén egyéb ún. immunszuprimáló szereket, azatioprint, ciklofoszfamidot vagy metotrexátot lehet alkalmazni. Kivételes esetben intravénásan beadott immunglobulin terápia is szóba jön, ami hatékony, ám nagyon drága kezelésnek számít.

Duchenne -féle izomdisztrófia (Idegrendszeri)

Duchenne -féle izomdisztrófia (Idegrendszeri)

Általános jellemzők:
A Duchenne -féle izomdisztrófia egy gyermekkori izomelhalással járó kórkép. 3500 élve született fiúgyermekre jut egy beteg, ezzel az egyik leggyakoribb genetikai betegségnek számít. A lányok extrém ritkán érintettek, viszont ők a betegség hordozói, ők örökítik át fiúgyermekeikre. A betegség lényege, hogy a disztrofin nevű fehérje, ami megtalálható az ép izomzatban és számos más szövetben (például a herében, májban, tüdőben) egy mutáció következtében teljes mértékben hiányzik. Emiatt az izomsejtek helyét izommunkára alkalmatlan fehérje és zsírszövet veszi át, ami miatt a beteg fokozatosan gyengül, 12 éves korára tolókocsiba kerül és általában 25 éves kora előtt meghal.

Tünetek:

A kezdeti tünetek már születés után megjelennek, az újszülött nem tudja megtartani a nyakát az izomgyengeség miatt. Később a medenceövi izmok érintettsége miatt azt láthatjuk, hogy ezek a gyerekek nehezen járnak, a farizomzat gyengesége miatt ún. kacsázó járás jellemzi őket, nem tudnak futni, ugrálni. Vádlijuk tömött tapintatú, úgy tűnik mintha izmos lenne, hátterében azonban az áll, hogy a pusztuló izomrostokat kötőszövet és zsír foglalja el. Az Achillesi ín zsugorodása miatt lábujjhegyen járnak. A hátizomzat sorvadása miatt romlik a tartásuk, homorú derékkal járnak. A folyamat szépen lassan a vállövi régiót és a felkarizomzatot is érinti, az alkar, a csukló és a kezek viszont sokáig működőképesek maradnak lehetővé téve ezáltal az étkezést, fogmosást, írást. Az izomgyengeség tünetei a belső szerveket is érintik, főként a légutakat és a szívet. A beteg garat és gége izmok gyengesége miatt rendszeresen félrenyel, ami visszatérő tüdőgyulladást tud okozni. Később a légzőizmok érintettsége miatt lélegeztető gépre szorulnak. A szívizom kötőszövetes átalakulása (fibrózis) miatt EKG eltérések, szívritmus zavarok jelentkezhetnek. A betegség kimenetelét döntően befolyásolja a légzőrendszer és a szívizomzat állapota.

Diagnózis:
A családban való előfordulása a betegségnek, a jellemző klinikai kép alapján genetikai vizsgálatot célszerű végezni. Ezen kívül az elektromyográfiás (EMG) lelet, az izombiopszia illetve a szérum kreatinin-kináz (CK) érték emelkedése (ami az izomsejtek pusztulását mutatja) kórjelző lehet.

Terápia:
A duchenne -féle izomdisztrófia gyógyíthatatlan betegség, terápiájában a tünetek enyhítése, a progresszió lassítása a cél. Korai szakaszban szteroid terápia (prednizolon) vagy egyéb immunrendszerre ható kezelés (ciklofoszfamid, azatioprin) jön szóba. Az életminőség javításában elengedhetetlen a gyógytorna, a gerinc stabilizálása és a keringési, légzési elégtelenség kezelése.

Tünetek:
izomgyengeség
járási nehézségek *
homorú derék*
félrenyelés
tüdőgyulladás
lélegezési zavarok
szívritmus zavarok

Csontvelő-gyulladás

Csontvelő-gyulladás

BNO kód – M86
Magyar név – Csont és csontvelő gyulladása
Orvosi név – Osteomyelitis

Csontvelő-gyulladás a csontok üregeit kitöltő csontvelőnek gyulladása, mely vagy heveny vagy idült lefolyást vesz. A heveny C. előfordul csonttörések, a csontok lövési sebei, néha csonkítások kíséretében, ha a csontvelőüregek ezen betegségeknél megnyittatván, gennyedésokozó mikroorganizmusok (a hasadó gombák azon faja, melyet staphylococcus névvel jelölnek meg) jutnak a csontvelőbe; ezek itt gennyedést és ennek a vérbejutása által a tifuszhoz hasonló lázakat s halált okozhatnak. Ezen kivül hasonló mikroorganizmusoknak ki nem mutatható módon történt bejutása következtében előjön a heveny C. mint önkéntes (spontán) v. idiopatikus is, főleg gyermekeknél, gyengébb vérkészítéssel bíró egyéneknél, kiknél mindig súlyos, lázas és életveszélyes megbetegedést képez. – Az idült C. lassan folyik le és többnyire csontujképződéssel végződik; a csontszú, a csontfenésedés, és szifilis gyakori kísérője.

Tünetek:

Forrás: a Pallas nagy lexikona