Főoldal
Betegségek
Vér és vérképző szervek betegsége

ITP (Immuntrombocitopéniás purpura)

ITP (Immuntrombocitopéniás purpura)

Általános jellemzők:
Az ITP egy ismeretlen eredetű, megtartott vérlemezkeképzés ellenére létrejövő fokozott vérlemezke pusztulással járó kórkép. Az idült, felnőttkori típusban a nők gyakrabban érintettek, általában 20-30 éves koruk körül szokott megjelenni, kialakulása lassú, kiváltó ok többnyire nem azonosítható, kezelésre nem mindig reagál. A heveny formája főként kisgyermekeket érint, kialakulását rendszerint megelőzi valamilyen fertőzés, bogárcsípés vagy gyógyszerszedés. A heveny ITP hirtelen alakul ki, a javulás gyorsan, gyakran minden terápia nélkül történik.

Tünetek:
A klinikai képet a vérzékenységből adódó tünetek uralják. A beteg bőrén véraláfutások, apró bőrvérzések jelentkeznek, ínyvérzés, orrvérzés, súlyos esetben gyomorvérzés, nyálkahártya vérzés is kialakulhat.

Diagnózis:
Az ITP felismerése általában nem okoz nehézséget. A vérképben a csökkent vérlemezke szám kivételével semmilyen elváltozást nem észlelünk (nincs fehérvérsejt szám csökkenés, nincs vérszegénység). Fontos a betegség diagnózisában, hogy a betegnek nincsen lépmegnagyobbodása.

Terápia:
Heveny ITP általában magától elmúlik, ezért gyógyszeres kezelésre ilyen esetben nincsen szükség. Idült, felnőttkori ITP esetén azonban szteroid (prednizolon) terápiára van szükség. Amennyiben a beteg nem javul, vagy rendszeresen visszatér a betegség, a betegnek el kell távolítani a lépét. Erre azért van szükség, mert normális körülmények között a lépben történik a vérlemezkék lebomlása, illetve ITP esetében feltehetően a lép termeli azokat az ellenanyagokat, amik elpusztítják a vérlemezkéket. Refrakter ITP-nek nevezik azokat az elváltozásokat, amikor a betegség sem szteroidra, sem a lépeltávolításra nem reagál. Ilyen esetekben ún. immunszupresszáns szereket lehet adni, például azatioprint vagy ciklofoszfamidot.

Tünetek: véraláfutás, ínyvérzés, orrvérzés, gyomorvérzés, nyálkahártya vérzés,

Forrás: Összeállította: Mihály Kinga, Felhasznált irodalom: Tulassay Zsolt – Belgyógyászat alapjai

Hodgkin kór (Hodgkin limfóma)

Hodgkin kór (Hodgkin limfóma)

Általános jellemzők:
A Hodgkin kór a nyirokrendszer rosszindulatú kórképe, ami kezelés nélkül pár éven belül halálhoz vezet. A nyirokrendszer az immunrendszer része, feladata a fertőzések elleni védelem. Hodgkin kór esetében a B-limfociták kóros működése figyelhető meg. Viszonylag ritka betegségről van szó, évente körülbelül 150-200 új beteggel számolhatunk. Leggyakrabban a 20 és 40 éves kor közötti férfiaknál fordul elő, bár 60 éves kor fölött is viszonylag gyakori az előfordulása. Kiváltó oka ismeretlen, bár egyes felmérések szerint szerepet játszat benne az Epstein Barr vírusfertőzés. Időben észlelt, megfelelően kezelt betegek esetében a betegség prognózisa nagyon jó.

Tünetek:
Megjelenése nagyon sokféle lehet, leggyakrabban a nyakon megjelenő fájdalmatlan, megnagyobbodott nyirokcsomó tűnik fel. Ezen kívül megjelenhetnek úgynevezett „B” tünetek, mint például a láz, éjszakai izzadás, hirtelen fogyás (6 hónapon belül a testsúly több, mint 10%-nak elvesztése), továbbá teljesítmény csökkenés, gyengeség, fáradékonyság, néha bőrviszketés. Ritkán előfordul, hogy a betegnek nyirokcsomó fájdalma lép fel alkoholfogyasztás után. Az esetek 20%-ban máj és lépmegnagyobbodás is jelentkezik.

Diagnózis:
A betegség biztos diagnózisát az érintett nyirokcsomóból nyert szövetminta segítségével lehet felállítani. A vérvételi eredmény csökkent limfocita számot, emelkedett LDH értéket, fokozott vörösvérsejt süllyedést illetve vérszegénységet mutat. A betegnek továbbá mellkas röntgent, CT-t és ultrahang vizsgálatot is célszerű végezni, amiből a betegség kiterjedtségére, stádiumára lehet következtetni. A stádium meghatározásához tudni kell, hogy kóros nyirokcsomók a rekeszizom felett vagy alatt, illetve mindkét területen jelen vannak e, ezen kívül pedig, hogy van-e csontvelő, lép, esetleg máj érintettség is.

Terápia:

A Hodgkin limfóma régebben egy nagyon gyors lefolyású, halálos kimenetelű kórkép volt, azonban a mai esetek körülbelül 80%-a teljesen meggyógyítható. Kezelésében a meghatározott stádiumnak megfelelő kemoterápiát és sugárterápiát alkalmaznak.

Tünetek: nyirokcsomók megnagyobbodása, láz, éjszakai izzadás, fogyás, teljesítménycsökkenés, gyengeség, fáradékonyság, bőrviszketés, májmegnagyobbodás, lépmegnagyobbodás,

Forrás: Összeállította: Mihály Kinga, felhasznált irodalom: G. Herold: Belgyógyászat orvosoknak, medikusoknak, Lehoczky Dezső, Rák Kálmán: Klinikai hematológia

Esszenciális trombocitémia

Esszenciális trombocitémia

Definíció:
Az esszenciális trombocitémia egy igen ritka kórkép, amely főként 50 éves kor fölött alakul ki, bár nőkben elvétve fiatalabb korban is előfordulhat. Esszenciális trombocitémiában a vérlemezkéket előállító csontvelői sejtek (ún. megakariociták) kontroll nélkül szaporodnak, ami túlzott mértékű vérlemezkeszámot eredményez, annak minden következményével. A vérlemezkék a véralvadásban játszanak szerepet, ennek következtében ha túl sok van belőlük, megemelik a trombózis és az embólia előfordulási valószínűségét. Ezen kívül a képződött vérlemezkék nem tudják megfelelően ellátni a funkciójukat, emiatt a betegség vérzészavarhoz is vezethet.

Tünetek:

A betegség tünetei az előzőekben említett vérzészavar és trombózis következménye. Előfordulhat orrvérzés, nyálkahártya bevérzés, enyhe mechanikai sérülés következtében kialakuló kóros mértékű véraláfutás. A betegeknél gyakrabban fordul elő mély vénás trombózis, amely az alábbi tüneteket okozhatja: a beteg a lábát nehéznek érzi, húzó jellegű fájdalmat, izomlázat érezhet, az érintett láb körfogata megnő, lábszára megduzzad, megtapintva melegebbnek érezzük. A beteg lábikrája ütögetésre fájdalmat jelez. Amennyiben a keletkezett vérrögből leszakad egy darab, az tovább sodródik az érpályában (embólus) és a tüdőbe jutva életveszélyes elzáródást tud ott okozni. Érelzáródás következhet be az agyban is, ami szélütést eredményez, annak minden tünetével; attól függően, hogy melyik agyi érnek az elzáródása áll fenn jelentkezhet féloldali gyengeség, arcelferdülés, szájlefittyedés és beszédzavar, vagy jelentkezhet kettős látás, szédülés, egyensúlyzavar, szemmozgászavar. Típusos tünet lehet még, hogy a beteg egy pár pillanatra az egyik szemén teljesen elveszti a látását – ennek hátterében a szem átmeneti keringészavara áll.
Azonban a betegségre legjellemzőbb tünet a kisebb erek elzáródása (lábujjak, ujjak), ami tűszúrás szerű fájdalommal jár.

Diagnózis:
Esszenciális trombocitémia laboratóriumi leletében emelkedett vérlemezkeszámot tapasztalunk (>600.000/ mikroliter), a csontvelőben a már fent említett megakariociták emelkedett száma látható. A betegség diagnózisához elengedhetetlen, hogy kizárjuk az esetleges Policitémia Vera jelenlétét, illetve bármilyen olyan okot, ami kórosan emelkedett vérlemezke számot eredményez (pl: trauma, megelőző műtét, lépeltávolítás).A lép lehet nagyobb, előfordulhat fehérvérsejtszám emelkedés, illetve a vérvesztés következtében vashiányos vérszegénység is megjelenhet.

Terápia:
A vérlemezke szám alfa-interferon adásával az esetek többségében normalizálható, továbbá lehet adni ún. anagrelidet, ami vérlemezkék fokozott termelődését gátolja, azonban mellékhatásaként vérszegénység jelentkezhet. Kemoterápiás szerek is szóba jönnek (pl: hydroxyurea) a kezelésében. Néha szükség van a megnövekedett trombocitatömeg vérből való eltávolítására centrifugáláshoz hasonló módszerrel (trombocitaferézis). Ennek során a beteg vérét egy gépbe kivezetve tisztítják meg a fölösleges mennyiségű vérlemezkétől. A vérzéshajlam miatt vitatott a vérlemezke-összecsapzódást gátló szerek (pl: aszpirin) adása.
A betegek átlagos túlélése 10-15 év, amit tovább ronthat az is, hogy a betegség az esetek 10%-ban akut leukémiába fordul át.

Tünetek: orrvérzés, nyálkahártya vérzés, véraláfutás, szélütés, féloldali gyengeség, féloldali arc lebénulás, szájlefittyedés, beszédzavar, kettős látás, szédülés, egyensúlyzavar, szemmozgászavar, látáskimaradás, tűszúrás szerű fájdalom (ujjban, lábujjban),

Forrás: Összeállította: Mihály Kinga, felhasznált irodalom: G. Herold: Belgyógyászat orvosoknak, medikusoknak

B12 vitamin és folsavhiányos vérszegénység

B12 vitamin és folsavhiányos vérszegénység

Általános jellemzők:
A B12 vitamin illetve a folsav hiány által okozott vérszegénység az esetek kevesebb, mint 10%-ban fordul elő. Hiányuk következtében a csontvelői vérképzés során a DNS szintézis károsodik, ami miatt a kevesebb sejtosztódás történik. Ennek következtében kevesebb vörösvértest keletkezik, viszont ezen sejtek mérete a normálisnál nagyobb lesz.
A B12-vitamin egy kobalt tartalmú vegyület, melyet élő mikroorganizmusok állítanak elő. Megtalálható a májban, tejtermékekben, halakban. Mivel zöldségekben, gyümölcsökben, gabonában nincsen, így szigorú vegetáriánus diétát folytatók körében gyakrabban alakul ki. A B12- vitamin fehérjéhez kötve jut a gyomorba, amiről a savas környezet hatására leválik, majd a gyomor fali sejtjei által termelt ún. intrinszik faktorhoz (IF) kötődik. Felszívódása a vékonybél alsó szakaszán történik. Minden olyan körülmény, ami az intrinszik faktor hiányához vezet (gyomor eltávolítás, anémia perniciosa), illetve gátolja a vitamin felszívódását (gyulladásos bélbetegségek, idült hasnyálmirigy gyulladás, lisztérzékenység) vérszegénységhez vezet. A napi szükséglet 2 mikrogramm, bár serdülőkorban, terhesség során vagy szoptatás alatt, tehát minden olyan állapotban, ahol fokozott a vitamin felhasználása, ennél többre van szükség. Egészséges máj közel két évre elegendő mennyiséget tárol, így felszívódási zavar esetén is csak igen lassan alakul ki vérszegénység.
A folsavat baktériumok állítják elő és elsősorban friss zöldségekben, gyümölcsökben található meg. A vékonybél elülső szakaszán szívódik fel. Felhasználása fokozódik terhesség során, ezért nagyon fontos náluk fokozottan odafigyelni a folsav adagolásra, ugyanis hiányában gyakrabban alakulnak ki a magzatban velőcső záródási rendellenességek, ami nyitott gerincet, illetve agykárosodást eredményezhet. A napi folsav szükséglet kb. 0,5 mg, egészséges májban három hónapra elegendő készlet raktározódik belőle.

Tünetek:

B12-vitamin és Folsav hiány esetén vérszegénység, emésztőrendszeri elváltozások, illetve idegrendszeri tünetek jelentkezhetnek. Mivel viszonylag lassan fejlődik ki az anémia a szervezetnek van ideje alkalmazkodni hozzá, így nagyon súlyos vérszegénység (1-2 millió/mikroliter) esetén is csak elenyésző tüneteket okoz. Károsodik a csontvelőben a fehérvérsejt és a vérlemezke termelés is, ami visszatérő fertőzéseket, vérzéseket eredményez. Jellemző, hogy a beteg bőre sápadt, citromsárga árnyalatú. Nyálkahártya károsodás, nyelvégés, szájzug berepedés, gyomor nyálkahártya pusztulás is megjelenhet. B12-vitamin hiányban típusos az ún. funikuláris myelosis, ami gerincvelő károsodást okoz. Jellegzetes tünetei a karokon, lábakon szimmetrikusan megjelenő érzészavar, izomgyengeség és járászavar.

Diagnózis:
A diagnózist laborlelet, vérkenet és csontvelő vizsgálat erősíti meg.

Terápia:
B12-vitamin hiány esetén célszerű nagy dózisú intramuscularisan (izomba) beadott injekcióval kezdeni a terápiát, majd két naponta 6-8 alkalommal megismételni, aminek hatására a beteg állapota már pár napon belül jelentősen javul. A B12-vitamin mellé káliumot és vasat is kell adni, ami a fokozott vörösvértest képződés miatt szükséges. Idegrendszeri szövődmények esetén (funikuláris myelosis) magasabb dózis adandó. Folsavhiány esetén napi 5 mg-ot célszerű adni szájon át bevehető tabletta formájában.

Tünetek: vérszegénység, fertőzésekre való fogékonyság, vérzékenység, sápadt bőr, szájzug berepedés, érzészavar, izomgyengeség, járászavar, emésztőrendszeri elváltozások, fehérvérsejt károsodása a csontvelőben, nyálkahártya károsodás, nyelvégés, gerincvelő károsodás,

Forrás: Összeállította: Mihály Kinga, felhasznált irodalom: G. Herold: Belgyógyászat orvosoknak, medikusoknak, Lehoczky Dezső, Rák Kálmán: Klinikai hematológia

Aplasztikus anémia

Aplasztikus anémia

Általános jellemzők:
Az aplasztikus anémia a csontvelői őssejtek károsodása következtében kialakuló vérszegénység, amihez egyidejűleg vérlemezke és fehérvérsejt szám csökkenés is társul (pancitopénia). A betegség súlyos formája kezelés nélkül az élettel összeegyeztethetetlen. Minden életkorban előfordulhat, bár fiatal felnőtteknél és 60 év felettieknél gyakoribb. Megkülönböztetünk elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) formát. Az elsődleges formában az betegséget előidéző okot nem ismerjük, a hátterében valószínűleg immunológiai folyamat áll. A másodlagos formát bizonyos gyógyszerek, sugárhatás vagy vírusfertőzés okozhatja. A leggyakrabban aplasztikus anémiát okozó gyógyszerek a daganat terápiában alkalmazott citotoxikus szerek, a szén-tetraklorid illetve egyes antibiotikumok (kloramfenikol). A gyógyszer indukálta aplasztikus anémia a legtöbb esetben a gyógyszer elhagyása után spontán elmúlik. A vírusfertőzések közül általában Hepatitis vírus, HIV, Epstein-Barr vírus (EBV), vagy Citomegalovírus (CMV) áll az aplasztikus anémia hátterében.

Tünetek:
Általában tünetszegényen kezdődik, anémiára jellemző tünetekkel, sápadtság, fáradékonyság, szapora pulzus, nehézlégzés, fejfájás jelentkezik. Ezen kívül orrvérzés, fogíny vérzés, apró bevérzések a bőrön (petechiák), elhúzódó intenzív menstruáció és visszatérő infekciók fordulhatnak elő. A kezeletlen betegek 60%-a fél éven belül meghal hirtelen kialakuló nagy vérzés vagy szepszis (vérmérgezés) következtében.

Diagnózis:
A diagnózis felállítása a tünetek, a vérkép, a vérkenet és a csontvelő biopszia alapján történik. Vírus eredet gyanúja esetén célszerű olyan vizsgálatok elvégzése, amelyek kimutatják a fent említett vírusok (hepatitis, HIV, EBV, CMV) jelenlétét. Ezen kívül a gyógyszer expozíció felvetése is fontos, mert ezek elhagyásával az aplasztikus anémia magától elmúlik. A klinikai kép alapján felmerülhet még egyes leukémiák, Fanconi anémia, illetve a paroxizmális nocturnalis hemoglobinuria gyanúja.

Terápia:
Nagyon fontos a beteg minél hamarabbi elkülönítése, a csökkent fehérvérsejt szám okozta fertőzés veszély miatt. A betegség terápiája a csontvelő transzplantáció, amennyiben ez nem lehetséges, akkor immunszupresszív kezelés jön szóba. A betegség prognózisa a diagnózis időpontjától és a betegség súlyosságától függ. A betegeknek a gyógyulást követően is rendszeres ellenőrzésre kell járniuk a betegség kiújulásának veszélye miatt.

Tünetek: sápadt bőr, fáradékonyság, szapora pulzus, nehézlégzés, fejfájás, orrvérzés, ínyvérzés, bevérzések, menstruációs panaszok,

Forrás: Összeállította: Mihály Kinga, felhasznált irodalom: G. Herold: Belgyógyászat orvosoknak, medikusoknak, Lehoczky Dezső, Rák Kálmán: Klinikai hematológia

Akut myeloid leukémia (AML)

Akut myeloid leukémia (AML)

Általános jellemzők:
A leukémia a vérképző szervek (csontvelő, nyirokrendszer) rosszindulatú megbetegedése, amely a vér összetételének mennyiségi és minőségi megváltozásával jár. Normális körülmények között a csontvelő ún. őssejteket termel, amelyek egy érési folyamat során vörösvérsejtté, fehérvérsejtté és vérlemezkévé alakulnak át. Akut leukémia során a fehérvérsejtek érési folyamata egy bizonyos ponton megszakad. Az éretlen fehérvérsejtek (akut myeloid leukémia esetén a granulociták és monociták) kóros mértékben felszaporodnak, kiszorítva ezáltal a csontvelőben lévő többi normális sejtet. Az AML főként az idősebbek, 55-60 év felettiek betegsége, bár előfordulhat fiatalabb korban is. Etiológiája többnyire ismeretlen, bár egyes vírus fertőzéseknek, gyógyszereknek, a genetikai adottságoknak és az ionizáló sugárzásnak lehet szerepe a kialakulásában.

Tünetek:
A betegség általában levertséggel, lázzal, influenza szerű tünetekkel kezdődik. Gyakori az éjszakai izzadás, ami olyan mértékű lehet, hogy éjszaka fel kell kelnie ágyneműt és ruhát cserélni. Étvágytalanság, fogyás, fejfájás, csont és ízületi fájdalmak szintén előfordulhatnak. A csontvelőben burjánzó kóros, éretlen fehérvérsejtek kiszorítják a vörösvértesteket, aminek következtében a beteg vérszegénnyé válik. A vérszegénység sápadtságban, gyengeségben, fáradékonyságban, nehézlégzésben nyilvánul meg. A kóros sejtek kiszorítják a vérlemezkéket is, melyek normálisan a véralvadásban játszanak szerepet; hiányukban a beteg vérzékennyé válik, egy kisebb sérülés hatására véraláfutások keletkeznek a bőrén, vérzik az ínyük, súlyosabb esetben az egész testen apró bevérzések láthatók. Mivel a burjánzó fehérvérsejtek éretlenek, nem tudják ellátni a funkciójukat, a beteg fogékonyabbá válik a fertőzésekre, a gombás megbetegedések gyakrabban fordulnak náluk elő. Ezen kívül máj, lép és nyirokcsomó megnagyobbodás látható rajtuk.

Diagnózis:
A leukémia diagnózisát a vérképből és a csontvelő leletből lehet megállapítani.

Terápia:
A kezelés célja a kóros sejtburjánzás megállítása, ebben elsősorban meghatározott protokoll szerint összeállított kemoterápiás kezelést alkalmaznak, melynek lényege a sejtosztódás gátlása. Szóba jön még a csontvelő transzplantáció, melyet azért végeznek, hogy a lehetővé tegyék a kemoterápiás szerek nagy dózisú, toxikus alkalmazását, majd az egészséges csontvelő adásával segítsék a vérképzés helyreállítását. A csontvelő átültetés problematikáját a kilökődés okozza, ami attól függően alakul ki, hogy a beültetett csontvelő sejtjei milyen mértékben egyeznek meg a beteg sejtjeivel. Ezért célszerű testvértől vagy szülőtől kapni, mert ha a csontvelő összetétele nagyon különbözik, akkor a beteg szervezete idegenként ismeri fel és elpusztítja azt. A gondos higiéné, a baktériummentes környezet alapfeltétel, ezért a betegeknek a kezelés ideje alatt kórházban kell lenniük. Szükség szerint vérlemezke és vörösvérsejt pótlást kell biztosítani.

Tünetek: levertség, láz, influenza szerű tünetek, éjszakai izzadás, étvágytalanság, fogyás, fejfájás, ízületi fájdalom, vérszegénység, sápadt bőr, gyengeség, fáradékonyság, nehézlégzés, vérzékenység, véraláfutás, ínyvérzés, fertőzésekre való fogékonyság, gombás megbetegedések, májmegnagyobbodás, lépmegnagyobbodás, nyirokcsomók megnagyobbodása,

Forrás: Összeállította: Mihály Kinga, felhasznált irodalom: G. Herold: Belgyógyászat orvosoknak, medikusoknak, Lehoczky Dezső, Rák Kálmán: Klinikai hematológia

Akut limfoid leukémia (ALL)

Akut limfoid leukémia (ALL)

Általános jellemzők:
A leukémia a vérképző szervek (csontvelő, nyirokrendszer) rosszindulatú megbetegedése, amely a vér összetételének mennyiségi és minőségi megváltozásával jár. Normális körülmények között a csontvelő ún. őssejteket termel, amelyek egy érési folyamat során vörösvérsejtté, fehérvérsejtté és vérlemezkévé alakulnak át. Akut leukémia során a fehérvérsejtek érési folyamata egy bizonyos ponton megszakad. Az éretlen fehérvérsejtek (akut limfoid leukémia esetén a limfociták) kóros mértékben felszaporodnak, kiszorítva ezáltal a csontvelőben lévő többi normális sejtet. A gyermekkori leukémiák 80%-a ALL. Etiológiája többnyire ismeretlen, bár egyes vírus fertőzéseknek, gyógyszereknek, a genetikai adottságoknak és az ionizáló sugárzásnak lehet szerepe a kialakulásában. Az ALL egy viszonylag jó prognózisú betegség, a gyermekek 5 éves túlélési aránya 80% feletti.

Tünetek:
A betegség általában levertséggel, lázzal, influenza szerű tünetekkel kezdődik. Gyakori az éjszakai izzadás, ami olyan mértékű lehet, hogy éjszaka fel kell kelnie ágyneműt és ruhát cserélni. Étvágytalanság, fogyás, fejfájás, csont és ízületi fájdalmak szintén előfordulhatnak. A csontvelőben burjánzó kóros, éretlen fehérvérsejtek kiszorítják a vörösvértesteket, aminek következtében a beteg vérszegénnyé válik. A vérszegénység sápadtságban, gyengeségben, fáradékonyságban, nehézlégzésben nyilvánul meg. A kóros sejtek kiszorítják a vérlemezkéket is, melyek normálisan a véralvadásban játszanak szerepet; hiányukban a beteg vérzékennyé válik, egy kisebb sérülés hatására véraláfutások keletkeznek a bőrén, vérzik az ínyük, súlyosabb esetben az egész testen apró bevérzések láthatók. Mivel a burjánzó fehérvérsejtek éretlenek, nem tudják ellátni a funkciójukat, a beteg fogékonyabbá válik a fertőzésekre, a gombás megbetegedések gyakrabban fordulnak náluk elő. Ezen kívül máj, lép és nyirokcsomó megnagyobbodás látható rajtuk.

Diagnózis:
A leukémia diagnózisát a vérképből és a csontvelő leletből lehet megállapítani.

Terápia:
A kezelés célja a kóros sejtburjánzás megállítása, ebben elsősorban meghatározott protokoll szerint összeállított kemoterápiás kezelést alkalmaznak, melynek lényege a sejtosztódás gátlása. Szóba jön még a csontvelő transzplantáció, melyet azért végeznek, hogy a lehetővé tegyék a kemoterápiás szerek nagy dózisú, toxikus alkalmazását, majd az egészséges csontvelő adásával segítsék a vérképzés helyreállítását. A csontvelő átültetés problematikáját a kilökődés okozza, ami attól függően alakul ki, hogy a beültetett csontvelő sejtjei milyen mértékben egyeznek meg a beteg sejtjeivel. Ezért célszerű testvértől vagy szülőtől kapni, mert ha a csontvelő összetétele nagyon különbözik, akkor a beteg szervezete idegenként ismeri fel és elpusztítja azt. A gondos higiéné, a baktériummentes környezet alapfeltétel, ezért a betegeknek a kezelés ideje alatt kórházban kell lenniük. Szükség szerint vérlemezke és vörösvérsejt pótlást kell biztosítani.

Tünetek: levertség, láz, influenza szerű tünetek, éjszakai izzadás, étvágytalanság, fogyás, fejfájás, ízületi fájdalom, vérszegénység, sápadt bőr, gyengeség, fáradékonyság, nehézlégzés, vérzékenység, véraláfutás, ínyvérzés, fertőzésekre való fogékonyság, gombás megbetegedések, májmegnagyobbodás, lépmegnagyobbodás, nyirokcsomók megnagyobbodása,

Forrás: Összeállította: Mihály Kinga, felhasznált irodalom: G. Herold: Belgyógyászat orvosoknak, medikusoknak, Lehoczky Dezső, Rák Kálmán: Klinikai hematológia