Magyar név – Cellulitisz
Orvosi név – Cellulitisz
BNO kód – L03
A cellulitisz a bőrben és a közvetlenül alatta elhelyezkedő szövetekben tovaterjedő bakteriális fertőzés.
Több különböző baktérium okozhatja; leggyakrabban a Streptococcus fajok. A Streptococcusok gyorsan terjednek a bőrben, mivel olyan enzimet termelnek, mely károsítja a szövetnek azt a képességét, hogy korlátozza a fertőzés terjedését. Staphylococcus fertőzés szintén okozhat cellulitiszt, mint ahogyan sok más baktérium is, főleg emberi vagy állati harapás, illetve vízben vagy szennyben történt sérülés után.
A baktériumok általában vakarás, szúrás, égés és bőrbetegség (például bőrgyulladás) okozta apró hámsérüléseken át jutnak be a bőrbe. Vizenyős (ödémás) bőrterületek különösen érzékenyek. Cellulitisz kialakulhat a bőr nyílt sérülése nélkül is.
Panaszok, tünetek és szövődmények
A cellulitisz leggyakoribb az alsó végtagon, de bárhol megjelenhet. Az első tünetek: a bőrterület kivörösödése, fájdalma és nyomásérzékenysége. Ezeket egyrészt maguk a baktériumok, másrészt a szervezet fertőzéssel szembeni védekezése okozza. Az érintett bőrterület meleggé, enyhén duzzadttá és kissé olyanná válik, mint a narancshéj. Megjelenhetnek rajta apró illetve nagyobb folyadékkal teli hólyagok (vezikulák, bullák). Az orbánc ( eriszipelász ) a sztreptokokkusz cellulitisz egyik formája, melyben a bőr élénk vörössé és szemmel láthatóan duzzadttá válik a szélek kiemelkedésével. A bőr duzzanata a fertőzés által elzárt nyirokerek miatt alakul ki.
Legtöbb emberben a cellulitisz csak enyhe betegséget okoz, de előfordul, hogy láz, hidegrázás, szapora szívverés, fejfájás, alacsony vérnyomás és zavartság kíséri.
A fertőzés terjedésekor a közeli nyirokcsomók megnagyobbodhatnak, és nyomásérzékennyé válhatnak (limfadenitisz). Más szövődményei is lehetnek a betegségnek: a nyirokutak gyulladása (limfangitisz), bőrtályog és a kórokozók véráramba jutása (szepszis ).
Az azonos területen ismétlődő cellulitisz, különösen az alsó végtagon, károsíthatja a nyirokereket, és ezzel a szövetek tartós duzzanatát hozhatja létre.
Kórisme és kezelés
Az orvos a cellulitisz diagnózisát általában a megjelenés és a tünetek alapján állítja fel. Vérből, gennyből vagy szövetmintából történő laboratóriumi baktériumazonosítás általában nem szükséges, hacsak nem súlyos betegségről van szó. Előfordul, hogy az orvosnak vizsgálatokat kell elvégeznie ahhoz, hogy elkülönítse a cellulitiszt a tüneteiben hasonlóan jelentkező alsó végtagi mélyvénás trombózistól.
Azonnali antibiotikus kezeléssel megakadályozható a fertőzés gyors átterjedése a véráramba és a belső szervekbe. Az antibiotikumok közül a dikloxacillin és a cefalexin hatásos mind a sztreptokokkuszok, mind pedig a sztafilokokkuszok ellen. Enyhe esetben szájon át szedhető az antibiotikum; gyorsan terjedő cellulitisz, magas láz vagy egyéb súlyos fertőzésre utaló jel esetén gyakran intravénásan kap a beteg antibiotikumot. Az érintett testrészt lehetőleg nyugalomba kell helyezni, és a duzzanat csökkentése céljából fel kell polcolni. Hűvös, nedves borogatás enyhítheti a fertőzött terület panaszait.
Néhány napos antibiotikumos kezelés után a cellulitisz tünetei általában megszűnnek, bár a baktériumok pusztulása és szövetkárosító anyagok felszabadulása miatt a tünetek a javulás előtt gyakran súlyosbodnak. Ilyenkor a szervezet a baktériumok elpusztulása ellenére tovább védekezik. Az antibiotikumos terápiát a tünetek megszűnése ellenére minimum 10 napon át kell folytatni.
Tünetek: bőrpir, nyomásérzékenység, hólyagok,
Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD