Magyar név – Eritéma nodozum
Orvosi név – Erythema nodosum
BNO kód – L52
Eritéma nodózum a bőr alatt elhelyezkedő, nyomásra érzékeny, vörös, csomóképződéssel járó gyulladásos bőrbetegség, mely leggyakrabban a lábszár elülső felszínén jelentkezik, de néha a karokon és más bőrterületeken is megjelenik.
Elég gyakran az eritéma nodózum valamely más betegség, vagy gyógyszerérzékenység tüneteként jelenik meg. Fiatal felnőttek, elsősorban a nők hajlamosak erre a betegségre, mely hónapok, évek után ismét visszatérhet. Baktérium-, gomba- vagy vírusfertőzés szintén okozhat eritéma nodózumot.
Az egyik leggyakoribb ok -különösen gyermekeknél – a sztreptokokkusz-fertőzés. Gyakori kiváltó tényező még a szarkoidózis, a kolitisz ulceróza és számos gyógyszer (például a szulfonamidok, a fogamzásgátlók). Szóba jöhet számos más fertőzés és rosszindulatú megbetegedés is.
Rendszerint a lábszáron jelentkezik, a csomók kiemelkednek a bőrből, zúzódáshoz hasonlítanak melyek színe rózsaszíntől fokozatosan kékes-barnáig változik. Gyakran kíséri láz és izületi fájdalom, a mellkasi nyirokcsomók megnagyobbodhatnak, és láthatóvá válnak mellkas röntgenfelvételen. Az orvos számára általában a fájdalmas nyirokcsomók az árulkodó jelek. A kórisme felállításához mellkas röntgenfelvétel, vérvétel és bőrbiopszia tartozik.
Kezelés
A betegség kiváltásával gyanúsítható gyógyszereket el kell hagyni, és bármilyen, a betegség hátterében álló fertőzést kezelni kell. Ha sztreptokokkusz-fertőzés okozza, penicillin vagy cefalosporin antibiotikumra is szükség lehet.
A csomók kezelés nélkül 3-6 hét alatt elmúlhatnak. ágynyugalom, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentők csillapíthatják az általuk okozott fájdalmat. Az egyes csomókat kortikoszteroid-injekcióval lehet kezelni; ha a betegen több van jelen belőlük, az alkalmazott kortikoszteroidról vagy káliumjodid tablettáról leírtak már olyat, hogy felgyorsítják a fájdalomcsillapítást.
Tünetek: láz, fájdalmas, gyulladásos, bőrelváltozások, ízületi fájdalom,
Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD