Általános jellemzők:
A leukémia a vérképző szervek (csontvelő, nyirokrendszer) rosszindulatú megbetegedése, amely a vér összetételének mennyiségi és minőségi megváltozásával jár. Normális körülmények között a csontvelő ún. őssejteket termel, amelyek egy érési folyamat során vörösvérsejtté, fehérvérsejtté és vérlemezkévé alakulnak át. Akut leukémia során a fehérvérsejtek érési folyamata egy bizonyos ponton megszakad. Az éretlen fehérvérsejtek (akut limfoid leukémia esetén a limfociták) kóros mértékben felszaporodnak, kiszorítva ezáltal a csontvelőben lévő többi normális sejtet. A gyermekkori leukémiák 80%-a ALL. Etiológiája többnyire ismeretlen, bár egyes vírus fertőzéseknek, gyógyszereknek, a genetikai adottságoknak és az ionizáló sugárzásnak lehet szerepe a kialakulásában. Az ALL egy viszonylag jó prognózisú betegség, a gyermekek 5 éves túlélési aránya 80% feletti.
Tünetek:
A betegség általában levertséggel, lázzal, influenza szerű tünetekkel kezdődik. Gyakori az éjszakai izzadás, ami olyan mértékű lehet, hogy éjszaka fel kell kelnie ágyneműt és ruhát cserélni. Étvágytalanság, fogyás, fejfájás, csont és ízületi fájdalmak szintén előfordulhatnak. A csontvelőben burjánzó kóros, éretlen fehérvérsejtek kiszorítják a vörösvértesteket, aminek következtében a beteg vérszegénnyé válik. A vérszegénység sápadtságban, gyengeségben, fáradékonyságban, nehézlégzésben nyilvánul meg. A kóros sejtek kiszorítják a vérlemezkéket is, melyek normálisan a véralvadásban játszanak szerepet; hiányukban a beteg vérzékennyé válik, egy kisebb sérülés hatására véraláfutások keletkeznek a bőrén, vérzik az ínyük, súlyosabb esetben az egész testen apró bevérzések láthatók. Mivel a burjánzó fehérvérsejtek éretlenek, nem tudják ellátni a funkciójukat, a beteg fogékonyabbá válik a fertőzésekre, a gombás megbetegedések gyakrabban fordulnak náluk elő. Ezen kívül máj, lép és nyirokcsomó megnagyobbodás látható rajtuk.
Diagnózis:
A leukémia diagnózisát a vérképből és a csontvelő leletből lehet megállapítani.
Terápia:
A kezelés célja a kóros sejtburjánzás megállítása, ebben elsősorban meghatározott protokoll szerint összeállított kemoterápiás kezelést alkalmaznak, melynek lényege a sejtosztódás gátlása. Szóba jön még a csontvelő transzplantáció, melyet azért végeznek, hogy a lehetővé tegyék a kemoterápiás szerek nagy dózisú, toxikus alkalmazását, majd az egészséges csontvelő adásával segítsék a vérképzés helyreállítását. A csontvelő átültetés problematikáját a kilökődés okozza, ami attól függően alakul ki, hogy a beültetett csontvelő sejtjei milyen mértékben egyeznek meg a beteg sejtjeivel. Ezért célszerű testvértől vagy szülőtől kapni, mert ha a csontvelő összetétele nagyon különbözik, akkor a beteg szervezete idegenként ismeri fel és elpusztítja azt. A gondos higiéné, a baktériummentes környezet alapfeltétel, ezért a betegeknek a kezelés ideje alatt kórházban kell lenniük. Szükség szerint vérlemezke és vörösvérsejt pótlást kell biztosítani.
Tünetek: levertség, láz, influenza szerű tünetek, éjszakai izzadás, étvágytalanság, fogyás, fejfájás, ízületi fájdalom, vérszegénység, sápadt bőr, gyengeség, fáradékonyság, nehézlégzés, vérzékenység, véraláfutás, ínyvérzés, fertőzésekre való fogékonyság, gombás megbetegedések, májmegnagyobbodás, lépmegnagyobbodás, nyirokcsomók megnagyobbodása,
Forrás: Összeállította: Mihály Kinga, felhasznált irodalom: G. Herold: Belgyógyászat orvosoknak, medikusoknak, Lehoczky Dezső, Rák Kálmán: Klinikai hematológia