Általános jellemzők:
A gyulladásos izombetegségek krónikus izomgyulladással járó kórképek. Leggyakoribb formái az ún. dermatomyositis, a polymyositis és a zárványtestes myositis. Ezen betegségek főként a törzshöz közeli izomzat (comb, felkar) gyengeségével járnak, melynek következtében a beteg főként arra panaszkodik, hogy nehezen tud a lépcsőn felmenni, nehezen tud felállni, illetve a kádból kiszállás vagy a fésülködés okoz nehézséget. A myositisek autoimmun kórképek, melynek során a szervezet az immunrendszer hibás működése miatt a saját szöveteit idegennek ismeri fel és ún. autoantitesteket termel ellene. A polymyositis igen gyakran társul más autoimmun betegségekkel is, például szisztémás lupus erythematosussal (SLE), Crohn betegséggel vagy psorisasissal, illetve különböző gyógyszerek vagy kórokozók (pl: Borrelia burgdorferi, ami a kullancscsípés által okozott lymekór kórokozója) is kiválthatják.
Tünetek:
Legjellemzőbb tünetei a myositiseknek az izomgyengeség és az izomfájdalom. Elsősorban a törzshöz közeli izmok érintettek, de igen gyakran a garat és nyakizmok érintettsége is előfordul, melynek következtében a betegnek nyelési nehézségei vannak. A bélrendszer érintettsége miatt gyomorfekély vagy székrekedés is előfordulhat. Gyakoriak a szívritmus zavarok. Dermatomyositis esetén bőrtünetek is társulnak, típusos a felső szemhéjak kékes elszíneződése és duzzanata, bőrkiütések jelentkezhetnek a kis kézízületeken, a térd körül, ritkábban a törzsön és az arcon is. Az esetek egy részében bőr alatti meszes csomók tapinthatók.
Diagnózis:
Myositisre utaló tünetek alapján célszerű olyan vérvizsgálatot végezni, melyből a myositisre specifikus autoantitestek kimutathatók, ezen kívül a CK (kreatinin-kináz) enzim szintet is érdemes nézni, mivel annak emelkedése izomkárosodásra utal. Elektromyográfia (EMG) izomkárosodásra utaló jeleket láthatunk. Bizonyító értékű az izombiopszia lehet, amely egyértelműen kimutatja a gyulladásos sejtreakciót az izomban.
Terápia:
A myositisek gyógyíthatatlan betegségek, bár megfelelő gyógyszerek alkalmazásával jól karbantarthatóak. Gyógyszeres terápiájában elsősorban szteroid (prednisolon) jön szóba, melynek alkalmazását sajnos a súlyos mellékhatások korlátozzák. Hatástalanság vagy nem tolerálható mellékhatások esetén egyéb ún. immunszuprimáló szereket, azatioprint, ciklofoszfamidot vagy metotrexátot lehet alkalmazni. Kivételes esetben intravénásan beadott immunglobulin terápia is szóba jön, ami hatékony, ám nagyon drága kezelésnek számít.